Oly mértékben elégedetlen volt az Egyesült Államok vezetésével, hogy elhatározta, eltérít egy utasszállítót, és beleszáll vele a Fehér Házba, vesszen Nixon! Terve azonban még a Baltimore-Washington repülőtér területén meghiúsult. Az elsőfilmes Niels Mueller filmje ennek az esetnek a történetét meséli el úgy, hogy egyszerre fest hiteles portrét az élet egy nagy veszteséről és egy ezer sebből vérző társadalomról. 
 
Sam Bicke talán jobban tette volna, ha meghúzza magát a családi autógumi-kereskedés alkalmazottai között, ő azonban úgy érezte, nagyobb feladatokat tartogat számára az élet, és elment irodabútor-ügynöknek. Híján minden meggyőzőerőnek és meggyőződésnek, igyekezete ugyanolyan kudarcba fulladt, mint saját cégalapítási kísérlete, valamint próbálkozásai, hogy visszafogadtassa magát elvált feleségével és elhidegült gyerekeivel. A két lábon járó csődtömeg alakjában Sean Penn egymaga elviszi vállán a filmet, minden jelenetben jelen van, arcán tükröződnek egy magára maradt ember kilátástalanságának végigjárt poklai, amelyekből végül egy végzetes küldetésben találja meg a kiutat. 
 
A merénylet témája és a főszereplő neve (Bick-Bickle) is a Taxisofőrt juttathatja eszünkbe. Míg mindkét film rendkívül érzékletesen ábrázolja a nagyvárosi magányt, A Richard Nixon-merényletet aktuális politikai és társadalmi áthallásai különböztetik meg Scorsese klasszikusától. Ám bármilyen megrázóan tárgyalja is, mennyire kiveszett az őszinteség és az igazságosság a világból, a film helyenként önismétlővé válik. A színészi alakítások ellenben döbbenetesek, Penn és társai játékát látva a kevésbé pergő jelenetek is különleges élményt jelenthetnek.