Mert zsarunak lenni a franciáknál életforma, amihez reggel is konyakot kell inni, keményfiúkkal kell haverkodni, meg volt prostikat pátyolgatni. Ilyen szempontból Vink felügyelő (Daniel Auteuil) a tökéletes rendőr, de van egy riválisa a cégen belül. Ez pedig Klein felügyelő (Gérard Depardieu), egy másik osztag rangidős parancsnoka, és amikor kiderül, hogy mindketten ugyanarra az előléptetésre várnak, kiélesednek köztük az addig is meglévő ellentétek. Míg Vink egy különösen erőszakos bandát akar mindenképpen elkapni, addig a már rég kiüresedett Klein számára csak az előléptetés a fontos, amiért még saját kollegájának is hajlandó betenni - nem is kicsit. 
 
Mivel a filmet egy volt zsaru rendezte egy másik volt zsaru forgatókönyvéből, a cím is a párizsi főkapitányság házszámára utal, így a dolog kissé bennfentesre sikerült, de éppen ettől hiteles. A történet ugyanis meglehetősen egyenetlen, az elnyújtott felvezetés után néha sokáig nem történik semmi érdemleges, majd hirtelen minden besűrűsödik, aztán minden leáll és megint beindul. Ilyen lehet a rendőrmunka is, a néző viszont hol azt veszi észre, hogy baromira élvezi a filmet - amelynek nyilvánvaló előképe a Michael Mann rendezte Szemtől szemben -, hol meg azt, hogy icipicit unja, de mindent egybevetve azért mégiscsak francia zsarufilmmel állunk szemben, amit igazán nem lehet elrontani. 
 
Sajnos a két nagyágyú, Daniel Auteuil és Gérard Depardieu inkább modorosan, mint jól játszik, így a filmet jelentős részben a mellékszereplők viszik el - valamikor talán ők is zsaruk vagy gengszterek voltak, azért olyan jók.