Andy Dufresne-t, a köztiszteletben álló bankárt sikkasztásért és gyilkosságért kétszeres életfogytiglanra ítélik, de nem ez a lényeg, mert mi tudjuk, hogy ártatlan. Andy is a végsőkig ezt hangoztatja, de a bizonyítékok sajnos mind ellene szólnak, így büntetését az egyik legszigorúbban őrzött börtönben kell letöltenie. Hamar megismerkedik a börtönélet kegyetlen mindennapjaival, a szadista börtönszemélyzettel és az elállatiasodott rabokkal, azonban Andy nem törik meg. Tudja, hogy e világot nem változtathatja meg, ezért inkább átlép rajta.
 
A bankéletben szerzett tapasztalatai segítségével elnyeri az őrök kegyét és azzal, hogy elvállalja egyik rabtársa illegális akcióiból származó bevételeinek könyvelését, kivívja "társai" elismerését is. Hamarosan az egész intézmény a kezéből eszik, és még a börtönigazgató irodájába is bejáratos lesz, ahol bepillantást nyerhet néhány piszkos üzlet részleteibe is.

Mert olyanok mindenütt vannak! Amikor kiderül, hogy ártatlanul ítélték el, a börtön vezetése eltünteti a bizonyítékokat, nehogy a túl sokat tudó Andy kikerüljön az ellenőrzésük alól, ám ekkor elszakad Andy cérnája. Végtelen türelme és töretlen hite végül meghozza gyümölcsét. Ezt a nyálas mondatot nem én találtam ki, csak így hagytam. Meg azt is írják: ”Megcsillan a lehetőség, hogy elhagyhassa a börtönt, ha nem is a leghivatalosabb formában”. Úgy látszik, nem nézték meg a filmet, ugyanis annyit elárulok, hogy a szabadulás módja egy borzasztó sokáig tartó, folytonos munka eredménye – tán ezért is oly hosszú a film –, tehát a megcsillanás nem a legmegfelelőbb szó a helyzet leírására. Mindenesetre Andy terve briliáns és vakmerő, ráadásul a maga aktakukac módján bosszút is áll mindenkin, aki valaha is ártott neki, ami megmelengeti a kemény férfiszívet. Ne hagyják kifelé semmi esetre sem!