Na. Ebből lett a 70-es években egy jó kis francia film, ismert, de nem világsztár szereplőkkel, sokáig az is a kedvenceim közé tartozott. Aztán látták húsz év múlva ezt az amerikaiak, akik a sikerült francia filmeket egy az egyben le szokták másolni (Pl.: Nikita, meg egy másik, ami most nem jut az eszembe) neves aktorokkal, hát ez történt most megint, csak egy kis változtatással. Mivel történelmet csempészni nem lehet, az alaptörténetet áttették napjaink divattémájába, meg szóltak Poitier-nak, hogy valami franciás is legyen. (Hogy bonyolítsam, ő még a „Kis Nikitá”-ban is játszik!)
 
Jelen történetünk szerint a nemzetközi kooperációval lekapcsolt orosz maffiózó öccse megbízza a világ legjobb bérgyilkosát (ld.: fent), hogy nyírja ki az FBI igazgatóját, mert akkor jó lesz. Ám a Sakált itt sem ismeri senki, márpedig ő a legmodernebb eszközökkel dolgozik, és persze nyomtalanul. Az FBI tudja, hogy nincs esélye a gyilkossal szemben, de azt is tudja, kihez kell fordulni. A csajozásban megfáradt, ám még mindig gennyesen kinéző Gere-hez, de nem a borászhoz! Ő ugyan börtönben ül, mert igen rafinált IRA aktivista, de most éppen erre van szükség, mert ugye a kurvából tudjuk, mi lesz. Amnesztiáért cserébe segít ő szívesen, és versenyt fut az idővel, míg Willis gyakorolja a mesterségét és az új puskáját. Ez a rész kísértetiesen hasonlít francia elődjére, csak látványosabb. Na, szóval, nem mondom el, ki nyer a végén, gondolom kitalálható, meg amerikai, ám mégsem lesz annyira jó szórakozás, mint a húsz évvel ezelőtti. Mi több.